Műhelyünkben készült

A bádogos szakma kialakulása előtt, az ókortól kezdve a fémlemez szerkezeteket olyan fémekből készítették, amelyeket kovácsolással állítottak elő. A 15. század földrajzi felfedezései fellendítették a kereskedelmet, és a növekvő igények hatására az ipar fejlődésnek indult. A 18. században Angliában megkezdődött a gyáripar gépesítése. 1728-ban beindultak az első hengerművek, amelyek már nagyobb mennyiségben állítottak elő 1 mm-nél vékonyabb lemezeket. A bádogos szakma kialakulását az első hengerművek beindulásától számítjuk. A bádogosipar hazánkban a németországi bádogosmesterek letelepedésével terjedt el. Kastélyok és templomok toronycsúcsainak díszes motívumait készítették lemezből.

„Bádogköltészet”

Kicsit rekviemnek szánom ezt az oldalt, mely egyik rokon szakmánk egykor volt szárnyalását hivatott bemutatni.

Természetesen ma is élnek közöttünk e kivételes felkészültséget megkövetelő mesterségnek kiváló képviselői. A ma építőinek igényei azonban korszerűbbek, zömmel csak a lemeztelenített funkcióra szorítkoznak. Ez így rendben is van.

Ám a múlt olyan klasszikus remekeket hagyott ránk — horganyból és rézből munkálva —, amelyek kétségtelen tiszteletet keltenek elsősorban azokban, akik gyakorlatból ismerik a fém alakításának, formálásának gyönyörűséges küzdelmét.

Szerencsére életünk színterén, itt Közép-Európában a történelem pusztító viharai sem tudtak megfosztani bennünket a régiek munkáinak e csodálatos látványától. Ez különösen a nagyvárosok vonatkozásában igaz.

De életünk felgyorsult, embertelen ritmusában egyre kevésbé figyeljük az utca „szürke” művészetét. Íme mutatóba néhány alkotás, valami kevés a rengetegből. Így hát szöveg helyett beszéljenek a képek.

Before the tinsmithing trade emerged, sheet-metal structures had been made since antiquity from metals produced by forging. The geographical discoveries of the 15th century stimulated trade, and growing demand set industry on a path of development. In 18th-century England, factory production began to be mechanised. The first rolling mills started operating in 1728 and could manufacture sheets thinner than 1 mm in larger quantities. The beginnings of tinsmithing as a trade are dated from the introduction of these rolling mills. In Hungary, the craft spread with the settlement of tinsmith masters from Germany. They fashioned ornate sheet-metal motifs for the spires of castles and churches.

“Poetry in sheet metal”

I intend this page partly as a requiem, recalling the former heights reached by one of our related crafts.

Outstanding representatives of this exceptionally demanding craft naturally still live and work among us. Today’s builders, however, have more modern requirements that are largely confined to function stripped of ornament. There is nothing wrong with that.

Yet the past has left us classical masterpieces worked in zinc and copper. They inevitably inspire respect, above all in those who know from experience the magnificent struggle involved in shaping and forming metal.

Fortunately, here in Central Europe, even the destructive storms of history could not deprive us of the wonderful sight of works created by earlier masters. This is especially true in our great cities.

But in the accelerated, inhuman rhythm of modern life, we pay ever less attention to the ‘grey’ art of the street. Here are just a few examples — a tiny selection from a vast abundance. Let the images speak in place of words.

Bevor sich das Spenglerhandwerk herausbildete, wurden Blechkonstruktionen seit der Antike aus Metallen gefertigt, die durch Schmieden gewonnen wurden. Die geografischen Entdeckungen des 15. Jahrhunderts belebten den Handel, und die wachsende Nachfrage setzte die industrielle Entwicklung in Gang. Im England des 18. Jahrhunderts begann die Mechanisierung der Fabrikproduktion. 1728 nahmen die ersten Walzwerke ihren Betrieb auf und konnten Bleche mit einer Stärke von weniger als 1 mm bereits in größeren Mengen herstellen. Die Entstehung des Spenglerhandwerks wird vom Beginn dieser Walzwerke an gerechnet. In Ungarn verbreitete sich das Gewerbe mit der Ansiedlung deutscher Spenglermeister. Sie fertigten aus Blech kunstvolle Motive für die Turmspitzen von Schlössern und Kirchen.

„Blechpoesie“

Diese Seite ist ein wenig als Requiem gedacht und soll an die einstige Blüte eines unserer verwandten Handwerke erinnern.

Natürlich leben und arbeiten auch heute hervorragende Vertreter dieses außergewöhnlich anspruchsvollen Handwerks unter uns. Die Anforderungen heutiger Bauherren sind jedoch moderner und beschränken sich überwiegend auf die auf ihre Funktion reduzierte Form. Das ist auch in Ordnung.

Doch die Vergangenheit hat uns klassische Meisterwerke aus Zink und Kupfer hinterlassen. Sie erwecken unweigerlich Respekt, vor allem bei jenen, die aus eigener Erfahrung den wunderbaren Kampf des Formens und Gestaltens von Metall kennen.

Glücklicherweise konnten uns hier in Mitteleuropa selbst die zerstörerischen Stürme der Geschichte nicht des wunderbaren Anblicks der Werke früherer Meister berauben. Dies gilt besonders für die großen Städte.

Im beschleunigten, unmenschlichen Rhythmus des modernen Lebens beachten wir die „graue“ Kunst der Straße jedoch immer weniger. Hier seien nur einige Werke gezeigt — eine kleine Auswahl aus einer gewaltigen Fülle. Lassen wir also anstelle der Worte die Bilder sprechen.

Avant l’apparition du métier de ferblantier, les ouvrages en tôle étaient fabriqués, depuis l’Antiquité, à partir de métaux obtenus par forgeage. Les découvertes géographiques du XVe siècle stimulèrent le commerce et la croissance de la demande entraîna le développement de l’industrie. Dans l’Angleterre du XVIIIe siècle commença la mécanisation de la production manufacturière. Les premiers laminoirs entrèrent en service en 1728 et permirent de produire en plus grandes quantités des tôles de moins de 1 mm d’épaisseur. On fait remonter la naissance du métier de ferblantier à la mise en service de ces laminoirs. En Hongrie, cet artisanat se répandit avec l’installation de maîtres ferblantiers venus d’Allemagne. Ils réalisaient en tôle les motifs ornementaux des flèches de châteaux et d’églises.

« Poésie de la tôle »

Cette page se veut en partie un requiem, destiné à rappeler l’essor passé de l’un de nos métiers apparentés.

Il existe naturellement encore aujourd’hui d’excellents représentants de ce métier qui exige une préparation exceptionnelle. Les attentes des constructeurs contemporains sont toutefois plus modernes et se limitent le plus souvent à une fonction dépouillée de tout ornement. Cela est parfaitement légitime.

Le passé nous a néanmoins légué des chefs-d’œuvre classiques façonnés en zinc et en cuivre. Ils inspirent indéniablement le respect, surtout à ceux qui connaissent par l’expérience le magnifique combat que représente la mise en forme du métal.

Heureusement, ici en Europe centrale, même les tempêtes destructrices de l’histoire n’ont pu nous priver de la vision merveilleuse des œuvres des anciens maîtres. Cela est particulièrement vrai dans les grandes villes.

Mais dans le rythme accéléré et inhumain de la vie moderne, nous prêtons de moins en moins attention à l’art « gris » de la rue. Voici quelques œuvres à titre d’exemple — une infime sélection parmi une immense richesse. Laissons donc les images parler à la place des mots.