Az Épületbádogos mesterség története
A bádogos a hagyományos fémműveskisipar művelője. Bádogos termékek fajtáiból, így fehér bádogból, cink-, ón-, sárgaréz-, alumínium- stb. lemezekből különféle edényeket, tartályokat, lámpatesteket, lemezfedéseket, ereszeket, illetve ereszcsatornákat készít. Magyarországon a 15. században honosodott meg ez a szakma, a 19. században pedig már a legkülönfélébb bádogedényeket készítették a parasztság számára (meszely, tölcsér, tésztaszűrő, tésztareszelő, öntözőkanna).
A 20. század elején a tehetősebb városi lakosság számára szintén bádogosok készítették az akkoriban már elterjedőben lévő fürdőszobák felszereléseit: a kádat, az öblítőszéket, a csapokat, illetve a zuhanyt. A 20. század második felére a gyáripari termékek jelentős elterjedése miatt a bádogosmesterség jórészt megszűnt, napjainkra csak az épületbádogosi szakma maradt fenn.
Az épületbádogos bádogos termékek használatával olyan bádogalkalmatosságokat állít elő, amelyek az egyes épületszerkezeti elemek csatlakozásánál vízmentességet biztosítanak, így például párkányzatot, ereszt, ablakkönyöklőt, kéményszegélyt, vápát, tetőkibúvót stb. Ezenkívül az épületek csapadékelvezetését elősegítő ereszcsatorna is bádogos szakma, illetve a bádogos termékekhez tartozik.
|